Ez a nyár rendhagyó volt, számunkra rövidebb, kevesebb, mint a korábbiak. Amíg a világ a koronavírussal hadakozott, mi itt - a világ talán legeldugodtabb zugában - dolgoztunk tovább megállás nélkül hajónk építésén.

A szeptember nagyon meleg volt, minden nap beiktattuk az ebéd utáni sziesztát a tengerparton. Szinte mindig megmártóztunk a vízben, csak egy-két borultabb napon engedtük meg azt a henyélést, hogy "semmit téve" heverjünk a plázs napágyain és élvezzük lábainknál a csobbanó hullámok monoton muzsikáját.

Persze így csalóka a kép, talán kedves Olvasó azt hihetné, hogy semmi másról nem szól itt az életünk, csak a vánszorgó órák túléléséről, mint egy orosz drámában, de sokkal inkabb azt mondanám, hogy az ilyen tengerparti pihenések a villanó pillalantok közé tartoznak! Sokkal inkább arról szólt ez a nyár, hogy "befejezzük" a hajó belterét, melyre már tavaly év végén azt mondtuk, hogy "majdnem" kész... Mi magunk se gondoltunk bele teljesen, hogy a "majdnem"-et a "valóban"-tól milyen sok apróság választja el.

Az idei év alcíme az lehetne, hogy "apróságok, amik sok időt igényelnek". Sok pici alkatrész, kifűrészelni, becsiszolni, próbálgatni, reszelgetni, ragasztani, lakkozni, újra lakkozni és mégegyszer lakkozni, beszerelni. Nagyjából igy készültek az idei dolgok, megspékelve forrasztással, mérésekkel, bosszankodással, örömködéssel...

Mivel a hajóba bekötésre került a 12 voltos egyenáram és a 220 voltos hálózati feszültség, igy most kerültek sorra a világítótestek, kapcsolók, konnektorok beépítése. Alapelvként kezeltük, hogy a hajóba csak LED fényforrást építünk, hogy a fogyasztók energiaigényét minimálisra csökkentsük, ugyanakkor legyen elegendő fény, mert jól látunk szemüveg nélkül is, de ennek feltétele a jó megvilágítás! Ugyancsak vezérelv volt mindvégig a beszerzések folyamán, hogy csak un. "melegfényű" ízzókat alkalmazunk, s ezt most látjuk, hogy nagyon jó döntés volt. A 12 voltos fedélzeti áramforrás teszteléséhez beszereztem egy 12 Voltos 60 Wattos LED trafót, ami igen jó szolgálatot tett a munkálatoknál. Az elektromos rendszer kialakításában nagyon köszönöm az "Amatőr hajóépítők" facebookcsoport tagjainak messzemenő szakmai tanácsait, támogatását!

Első lépésben a két hátsó kabinba került 1-1 irányítható fénykévés LED olvasólámpa és vele egy egységbe építve egy 4 fejes USB töltőegység, hogy a jövendő "kabinlakók" etethessék kütyüiket :) Sajnos e művelet közben szereztem azt a szomorú tapasztalatot, hogy az USB aljzat "érzékeny" a polaritásra, e tapasztalati gazdagodásomat 2 USB panel bánta :( Az olvasólámpák viszont nagyon jó fényt adnak, kimondottan kellemes olvasáshoz.

Természetesen nem csak a kabinokba került világítás, hanem a hálószobába is, mindkét oldalpolc alá. A hálófülkét a nappalitól elválasztó ívgerenda aljára burkolt LED sínt szereltünk fel, ez egyben a nappali hangulatvilágítása is. LED szalag került a konyhapult két munkalapja fölé, az íróasztal polca alá és a fürdőszobában a WC fölé is. A tárolóba egy egyszerű LED "raktérlámpa" világít, így látjuk, hogy milyen nagy a kontraszt a "meleg" és a "hideg" fehér fény között! A fürdőszoba kivételével mindenütt kék fénnyel világító nyomógombok kerültek beépítésre, hogy azok sötétben való megtalálása könnyebb legyen.

A mosogatáshoz mindenképpen szerettünk volna melegvizet, (bár ez a hobbivitorlások 99% nincs) s a választásunk az ELGENA 6 literes atfolyórendszerű vízmelegítőjére esett. Érdekessége, hogy duáltápos, azaz 12 volt egyenárammal és 220 voltos hálózati feszültséggel egyaránt működik. Bekötéséhez 6mm2-es huzalt fektettem az akkumulátordoboztól a bojlert rejtő szekrényig, hogy a terhelésből adódó melegedést ellensúlyozzam. A bojlert és a kapcsolót egy relé közbeiktatásával kötöttem össze, hogy a kapocsfeszültség ne égesse szét (olyan gyorsan) a kapcsoló lábait.

Ugyancsak a mosogató alatti munkálatokhoz tartozik, hogy készítettünk egy szemetest. Ugye mennyivel egyszerűbb a földi lét, az ember bemegy a legközelebbi műanyagárúdába és válogat a különböző színű, méretű, formájú szemetesek között. Láttal már valahol hajóra való elképzelhetetlen alakú szemetest? :D A magunkfajtának ezt is "csinálni" kell! A konyhabútor a hajó belső falára csatlakozik, igy a belső fal íve a hajótest ívének fordított lenyomata. Ebbe az ívbe kell beleilleszkednie a szemetes hátsó falának, míg az eleje a konyhabútor falára fekszik fel. Áztatott 4mm-es dekorlemezt feszítettünk formára (a két oldalfalra), majd rögzítettük és lakkoztuk bőségesen.

Régen húzódó munka volt a ruhásszekrény fedőnevet viselő polcos részt eltakaró ajtók elkészítése. Ehhez elsősorban egy "szemöldök" elnevezésű tárgyat kellett megtervezni és megcsinálni. Ugyanis a csúszóajtó alsó részét egyszerű a padlóra fektetett sínbe helyezni, de a felső tartósínt nehéz a semmibe rögzíteni. Ezért kellett a szemöldököt megcsinálni. Ez hihetetlen mennyiségű próbálgatást jelent, mert a hajó ezen pontja íves, ugyanakkor ügyelni kell a párhuzamosságra is az alsó sínnel, ugyanakkor nem lóghat ki a szekrény a folyósóra, mégis töltse ki maximálisan a rendelkezésre álló teret... Sajnos nem rendelkezünk 3D-s technológiával, nekünk ezt csak fűrész, csiszológép, mérőszalag, türelem, szemmérték és hihetetlen mennyiségű próbálgatással lehetett elérni! A 4 db csúszóajtó legyártása már egyszerű rutinmunkának tűnt, hiszen csináltunk már pár darabot különböző méretben. Munka közben rájöttünk, hogy nem lesz elegendő alapanyagunk mind a 4 ajtó elkészítéséhez, ezért irány a fatelep, ahol az eddigi anyagokat várásoltuk. Itt ért a hidegzuhany, hogy ebből az anyagból nincs már és nem is várható! Valami zöldesen foszforeszkáló fényt láthatott szememben az eladó, mert hirtelen eszébe jutott, hogy van még a raktár leghátsó zugában maradék (értsd selejtes, törött, penészes) ebből az anyagból,  azt "baráti áron" megszámítja nekem, ha elviszem! Elvittem. Elég sokat válogattunk, méricskéztünk, szerkesztettünk, rajzoltunk és fűrészeltünk mire az elfogadható mínőségű és szükséges mennyiségű faanyag a rendelkezésünkre állt, a hulladék oly kevés volt, hogy egy szalonnasütéshez sem lett volna elég! Mondhatni, hogy épp elkészültünk mire elfogyott az anyag! :D

A ruhásszekrényen belül mindkettőnknek van 5 polc a trikóknak egy egy fiók a fehérneműnek és egy-egy akasztós rész. Átlagember földjén az akasztó a szekrénnyel együtt érkezik, nem így van ez tengerföldön. Ruhaakasztót kell építeni! Mivel a szekrénynek helyet adó hajótest méretei mindent meghatároznak, ezért a ruhák nem "élével" vannak a szekrénybe akasztva, hanem "szembe". Hogy a hozzáférést meg lehessen oldani, kihúzható ruhafogas-sín került beépítésre. Említettem már, hogy itt mindent csinálni kell? Nos, igen, a ruhaakasztó rudját sincs mire felcsavarozni, ennek külön mindkét szekrénybe pontosan illeszkedő, masszív "fogastartó" keretet kellett . 

A mostani munkák valahogy rengeteg csiszolást igényeltek (vagy csak nekünk tűnt úgy), de a csiszológép hangja betöltötte az egész napot. E. a csiszolás koronázatlan bajnoka, hatalmas türelemmel tudja tólni, tartani, mozgatni a cseppet sem könnyű gépet. Sokszor munka végeztével azokra a képekre emlékeztetett a látványa, amiket a 0911-es WTC omlásánál készítettek a korabeli híradósok... Porral vastagon fedett bőr, poros szempillák, portól kimerevedett szőrszálak, szalmakóccá merevedett haj... Reméljük a nagy csiszolásos munkálatokon túljutottunk. Hip hip hurrrráááá!!!

A konyhában a poharaknak és a tányéroknak szerettünk volna egy olyan helyet találni, ahol ezek a dolgok kéznél is vannak, mégis elzárva a por és szem elöl. Igy alkottuk meg a pohárszéknek nevezett kétszintes polcot, mely a poharakat és a tányérokat hivatott tárolni. Ennek a pohárszéknek a váza már régebben elkészült, most az ajtókat és az ajtókat vezető síneket kellett elkészíteni. A sínekhez a konyhapultból megmaradt anyagot használtuk fel, melybe körfűrésszel vágtunk 2 x 5 mm széles és 10 illetve 20 mm hosszanti mély hornyokat. (Ne aggódjatok, minden ujjunk a helyükön!) A pohárszék összeállt, az ajtók a helyükön, a tányérok befértek, minden gromek :)

A fészbukon figyeltünk fel Kristóf blogjára. Kristóf és Nimi itt élnek Methana szigetén elvonulva alkotói magányukba. Szó szót követett és hamarosan találkozót beszéltünk meg a festői kis kikötő még kisebb tavernájában. Kristóf a sok évnyi televíziós ténykedése után ismerkedett meg Nimivel és Telaviv majd Budapest után kikötöttek Methana szigetén, annak is legtávolabbi zugában és ott teremtették meg maguknak a nyugalom szigetét. Vettek egy picike lakrészt, egy csónakot és onnan szervezik pörgős kis életük. Beilleszkedtek a kis közösség mindennapjaiba, vegán konyhafortélyokkal igyekeznek kihasználni a sziget adta termőföld áldásait, s ezeket népszerűsítik a közösségi felületeken. Örülünk, hogy megismerhettünk benneteket! Reméljük egyszer átvágjátok a Nagy Hegyet és meglátogattok minket!

A nyár haladtával kivirágzik a Görögországra oly jellemző lila vagy fehér virág a murvafű (Bougainvillea) Hatalmas fürtökben hullik alá virágzata a házak erkélyeiről, a falak réseiből, a kerítések oszlopairól. Gyönyörű izzó szinük elvarázsolja az embert, szinte nem lehet betelni a látványával.

Furcsa érzés azt mondani hogy fürdőszoba, nem csak azt, hogy a "fürdőszoba helyén", vagy a "leendő fürdőszobában", hanem efektíve benne! :) Tehát benne, felszereltük az olyan jelentéktelennek tűnő, ám igen fontos rendeltetésű kiegészítőket, mint a WC papírtartót, a kéztörlőknek a fogast, a csaptelepet, a zuhanyfejet, a piperepolcot. Nagy dolog ez nekünk, bár kis dolog az emberiségnek! (szabadon Armstrog után.)

Minden fürdőszobában van tükör, mi sem mondhattunk le eme luxusról! :D Kartonlapra leméreteztük, hogy mekkora tükör férne el a csaptelep felett. Ezzel a lappal elmentünk a helyi üvegeshez, aki legnagyobb megdöbbenésünkre szabadkézzel majdnem tökéletes körívet vágott a tűkörtáblából! Mi sem lenne egyszerűbb, mint a tükröt hipp hopp felfúrni  falra és örvendezni. De ismertek már minket annyira, hogy ez az út nem a mi utunk... :) Sétáink során mi és Tibor barátunk olajfagallyakat gyüjtöttünk a környékbéli olajfaligetekben. Ezeket aztán válogatás után szépen felszeleteltük kb. 1 cm széles karikákra. Ezeket a karikákat a tükör szélén gondosan szelektált mennyiségben és mínőségben felragasztottuk egy 4 mm-es dekoritlemezre majd E. több óra csiszolással "szintre hozta" a felragasztott fakarikákat. Ezt követően már csak többszöri lakkozás kellett, majd a tükröt a közepébe ragasztani és voilá, kész a fürdőszobatükör! 

A tűkör mellé sikerült hosszas kísérletezés után illeszteni két nagy fényerejű LED lámpacsíkot, amelyhez még a kapcsolóval sem kellett bajlódni, mert gesztusvezérelt, azaz ha legyintesz a lámpa elött bekapcsol, ujbóli legyintésre kikapcsol. Ez már kérem az űrkorszak kezdete... :D 

A LED világítás kiépítésével a bútorok polcain szükségessé vált elrejteni a villamoskapcsolat  kábeleit. Ezeknek kicsiny kis "hazikót" építettünk a polcok aljába-sarkába, mely alá sikerült behajtogatni a kábeleket, a csatlakozót és az USB panelt is! Origami magas fokon! :)

Alig másfél négyzetméter, "tapsolok és kész!", mondaná egy burkolómester. De errefelé (talán szerencsénkre) nem jár burkolómester (sem), így mi vágtunk neki a mosogató feletti falszakasz burkolásához. Egy korábbi sikertelen projektből maradt "bontott" csempe, illetve hálóra ragasztott mozaikcsempécske. Mint említettem, ez már bontott anyag volt, így először csiszoltuk, vágtuk, kapartuk a kb. 1-2 és 5 Euros érme nagyságú csempék hátoldaláról a megkötött ragasztóanyag maradékát... Sebtapaszokkal ékesített, görcsberándult és sajgó ujjakkal jeleztük a 3.nap végére a munka elkészültét! És ekkor még csak a burkoláshoz szükséges mozaik állt redelkezésre, természetesen darabkáiban, négy edényben méretre válogatva, osztályozva. E. vállalta a felrakás művészetét, mert ez meghaladta a rendelkezésre álló egyébb kivitelezők (:D) türelmi tűrőképességét... Darabonként bepróbálni, megkenni ragasztóval, illeszteni, beforgatni, fixálni, következő darabot kiválasztani... alig másfél négyzetméter...

A bútorok kialakításával elérkezett az idő az "infrastruktúra" kiépítésére! Mivel a hajón a 12 voltos hálózat mellett a 220 voltos ellátás is biztosított (bizonyos korlátok közt) igy a konyhában, az iróasztal alatt és a nappali-halófülke falán építettünk be konnektoraljzatokat. A konyhába és az "office"-ba 3-as, egyenként kapcsolható elosztó, a nappaliba egy szabványos aljzat került a lámpakapcsoló és a 4xUSB elosztó mellé.  (A képen látható nagy fekete "izé" a fűtés meleglevegő vezetékének a vége, mondjuk úgy a mi radiátorunk)

Kísérleti projekt, egyenlőre annyira titkos, hogy a teljes forgatókönyvet mi sem ismerjük :D Köszönet Laci barátunknak a sok szaktanácsért, bizonyára lesz még kérdésünk! A fagyasztóláda inkább hasonlít egy alaktalan krumplisládához, de a hajótest orrában rendelkezésre álló ékalakba terveztük beépiteni, s ez természetesen meghatározza a külalakot is. Persze aki csak Elektrolux, Samsung és Zanussi fagyasztót látott a boltok kínálatában az bizonyára elborzadva szemlélné a készülő alkotást, de mi bízunk benne, hogy végeredményét tekintve a miénk sem fog elmaradni a csillogó társaitól. A doboz maga felfelé szélesedő garattal, kb 50 cm magas, kb. 40x40 belső méretű. A doboz anyaga marinált farostlemez (15 mm). Ezt rögzítettük, majd kívűlről az éleket lesarkaltuk, belülről az éleket epoxigyantával lekerekítettük és kívül-belül megerősített sarkakkal lamináltuk. A kész dobozba 50 mm vastag spec. szigetelőtáblából pontos méretre szabtuk a belső falakat borító szigetelést, s a szigetelőtáblákra méretpontosan illeszetett un. "Resopán" lemezt szabtunk, hogy megvédjük a sérülésektől, odafagyástól a dolgokat. A ládát kívülről csiszoltuk és sztokkoval (epoxigitt) simítottuk, majd epoxialapú parafafestékkel bevontuk. Jelenleg itt tart a projekt, folytatás köv. jövőre.

Elérkezett az egyik legnagyobb és legporosabb munka az egész idei szezonban, az utolsó "szűz" falszakasz dekorlemezzel való burkolása. Ebben a piciny falszakaszban van lépcsőlejáró, ajtónyílás, ablakkeret, ezeket az éleket és sarkakat kellett "összehozni", persze ügyelve párhuzamra, szálirányra... Mint említettem nem rendelkezünk 3D-s tervezői kapacitással, ezért a borítást alkotó 4 darabot kartonból készített sablon alapján ráhagyással kifűrészeltük, majd illesztettük és ragasztottuk. 24 órán keresztül állt a fal szorítókkal a testén, mire le mertük venni, de szerencsére alapos munkát végeztünk. Innen következett a mocskos része. Fóliával "pormentesen" leragasztottuk a megmunkálandó sarkot (akkor még rendesen meleg napok voltak!) és E. a csiszológéppel eltűnt a világot jelentő függöny mögött... Gondolom a képek magukért beszélnek, a pécsi uránbányászok sem lehettek sokkal szebb látvány egy műszak után... A több órányi csiszolás után seprővel lehetett tisztogatni a bőrét... A falborítás csiszolás után lakkozást kapott, gyönyörű felület lett, keresni sem találni benne hibát! Főleg, hogy nem is keressük! :D

Persze nem mindig móka és kacagás, nehogy az a képzet keletkezzen a kedves Olvasókban, hogy itt minden arannyá válik a kezünk alatt, álljon itt egy részben félrement alkotás. A hajó korábbi ülőbutorzatát is szivacs borította. Jó vastag, "békebeli" szivacs, amilyet ma már nem találni könnyen. Azonban hogy a belső teret átszabtuk, a padok mérete, magassága is megváltozott, a régi szivacs nem passzolt az új bútorra, illetve túl vastagnak bizonyult, mert ha ráültünk a padra, nem ért le a lábunk a padlóra, pedig nem is rövid a lábunk! Vékonyabb szivacs kell, pont a fele. Vágjuk ketté a meglévő szivacsot! Elő a legnagyobb kést és szépen, mint disznóvágáskor a zsírt, fejtsük le az egyik felét... Szemre jó volt, de amikor ráültünk éreztük, hogy bizony a gödrök és a dombok miatt igencsak kényelmetlen a rajta való billegés. Kuka. Elmentünk a helyi vitorlavarró, kárpitos és szivacsmesterhez, akit nagy meglepetésünkre nyitva találtunk, csak ugye egy szót sem beszél görögön kívül, s a mi görögtudásunk meg kevésnek bizonyult, de telefonon összehozott a fiával -aki beszélt angolul-, s abban maradtunk, hogy visszajövünk másnap, amikor ő is ott lesz a műhelyben. Igy is volt, másnap sikerült levágatni a padokhoz szükséges szivacsot a kívánt méretben és mínőségben. Szerettünk volna háttámlához való ékalakú szivacsot is vágatni, de azt ott nem tudnak, el kell küldeni Athénba, onnan vágva küldik vissza... Na, ezt nem szerettük volna kipróbálni :) , így a háttámla kialakítása jövőre marad.

A szivacsok megváltozott méretei miatt új huzatokat kellett varrni, illetve a meglévőket kellett átalakítani. E. több napon át hajtotta a varrógépet és fejtett, vart, szegett, tisztázott és végzett számomra érthetetlen voudoo-varázslatokat, de a huzatok kezdtek testet ölteni, a zippzárak nyíltak és zártak, szóval összeállt a sok vég és huzat! 

A nyár meleg volt, nagyon meleg, esőt, felhőt szinte nem is láttunk. Az ősz is nagyon meleg volt, de valami egyik reggel megváltozott. Enyhe, alig érezhető hajnali lehűlés vette kezdetét. Előszür csak megborzongtunk, aztán bizony reggel munkába menet fel kellett venni egy hosszúujjú felsőt, aztán egy nadrágot is! Ez bizony az ősz! Persze már 10 óra körül újra rövidgatyában, izzadva dolgozunk a fedélzet alatt! De reggelente egyre gyakrabban vizes, párás a fedélzet, előfordul, hogy éjjelente esik egy kis eső, napközben borult az ég! Túristák ilyen alig látnak, Görögország a mindig kék ég hazája... Az is igaz, hogy itt nagyon nehéz az esernyőkereskedők élete, de azért van borult ég is!

Egy ilyen "hűvös, őszi reggel" kerekeztünk munkába (általában rollerrel gurulunk a szállásunktól a munkahelyig), amikor a rendkívül tehetséges operatőr megörökítette száguldásunkat a tenger partján :D

Minden valamirevaló hajón van valahol fal egyik jól látható felületén néhány gyönyörű krómozott vagy aranyozott műszer, cirkalmas számlapokkal és hosszú, karcsú mutatókkal. Ezek általában a légnyomást, a hőmérsékletet és a páratartalmat jelző műszerek. Mivel mindig tetszett ez a fajta "falidísz", így egy svájci "Brockenhausban" talált műszerfalat alakítottuk át igényeinkek megfelelően, hogy ezzel díszitsük a kajüt belsejét. A helyüket gyorsan kijelöltük, csak a hálószoba feletti ív jöhetett számításba. Gyönyörű és hasznos éke lett a kuckónak.

Mint életünkben oly sokszor, újra költözünk! :) Persze ezuttal csupán 900 méterre, a bérelt lakásunkból felköltözünk a hajóra! Innen már "igazi" hajó(n)lakók leszünk! Nehezen megy a pakolás, minden darabot kézbe kell venni, megforgatni, átgondolni, selejtezni, újra átgondolni, mégsem selejtezzük... de nincs helye, mégis selejtezzük :D Sok, mindenből sok, hová fogjuk tenni? Mennek fel a banánosdobozok a hajóra. Egyik nehezebb, mint a másik... Minek 12 pohár? Elég 6 is! Nem kell annyi párna, úgysincs annyi hely leűlni!  Atyaég, hol fog elférni ennyi holmi? Tényleg kell ennyi lábas? És számtalan nehéz döntés percek alatt. Nehéz időszak ez, megválni dolgoktól, melyek eddig hű kísérőd voltak... Aztán találni helyet, polcot, zugot a dolgoknak a hajón! A polcok, lerakók lassan megtellnek élettel, az eddig kongó, üres szekrények hirtelen már tele vannak, hurrá mégiscsak egy igazi hajó lettünk!

Az utolsó napok estéjét itten ismerősökkel, barátokkal töltöttük egy pohárka jófajta bor, vagy egy könnyű vacsora mellett. Beszélgettünk, búcsőztunk. Mindannyian reméljük, hogy jövő tavasszal újra sikerül itt találkoznunk egészségesen, fitten éa felkészülve a következő nyár élményeire! 

A készülődés utolsó napjaiban kitaláltuk, hogy menjünk el egy olyan eldugott helyre, mely nem szerepel az utazási prospektusok kínálatában, közvetlen transzferjárat sem visz oda, sőt még a térképeken sem jelölik: a világ talán legkisebb szabadtéri termálfürdője! Methána félszigetén található ez az apró, miniatür "SPA", mely a vulkánikus hegy méllyéből tör fel közvetlenül a tengerparton és ömlik a kék és sós vízbe. Magas koncentrációjú oldott fémeket és ásványi anyagokat tartalmaz ez a víz, ezért jellegzetes enyhe záptojásszaga van a fürdőnek. A jelenlei fürdő a helyi lakosok jóvoltából létezik pár hónapja, mivel a korábban már itt álló fürdőt elpusztította az idő vasfoga és a "gondos gazda" hiánya. Fantasztikus érzés űlni a melegvízben és nézni a mindőssze másfél-két méterre hullámzó tengert, a kövek közt ijedten megbújó rákocskákat, a vízfelszín alatt cikázó halak által keltett fodrocskákat.

Mivel a mi falucskánk zsákfalú - innen az út nem visz tovább - innen csak tenger van, ezért nyugodtan nevezhetjük ezt a helyet a Világ Végének! Ide a végének a végére sétáltunk ki egy este, hogy gyönyörködjünk a szép kilátásban, a végtelennek tűnő tenger kék, párába vesző színeiben és élvezzük az este fínom illatát. Ezekkel a képekkel búcsúzunk az idei nyártól, Görögországtól és a hajónktól is. Bezárunk, becsomagolunk és nekivágunk a hosszú útnak a bizonytalanségokkal teli jövő felé. Itt hagyjuk a nyarat, a rollereket, a sok emléket, szerszámot, hullámokat, fínom gyümölcsöt, a piacot, az ismerősöket, az életünk egy részét. Fáj a búcsúzás még akkor is, ha tudjuk (bízunk benne), hogy nem tart sokáig az elválás. Isten veled Smiley, Isten veled Kilada, visszajövünk!